Az egészségügy szerencsés áldozatai

Elsősorban azoknak vagy közvetlen hozzátartozóinak történeteit szeretném(nk) itt összegyűjteni, a véleményüket és javaslataikat megismerni, akik már végig járták az egészségügy útvesztőit, akik indokolatlan tortúrákon, szenvedésen át túlélték azt. Ők az egészségügy szerencsés áldozatai, akik megszenvedtek az életükért.

Az én személyes történetem annyi, hogy én két hasműtét helyett 9-et kellett át vagy túlélnem, az összes elképzelhető szövődménnyel – kórházi fertőzés, varrat elégtelenség, tüdőgyulladás, hashártyagyulladás -. Ennek ellenére szerencsésnek vallom magam, mert valamennyit túléltem.

Egy orvos barátomnak elmeséltem a hasműtéteim történetét, aki azt mondta, hogy ezek közül a szövődmények közül már egybe is sok tisztességes ember belehalt!
Szerencsétlenségemre az életem során a műtéteim számbavételéhez nem elég a két kezem, a hosszát már méterben is mérhetném. A kórházak száma is közel egy tucat ahol megfordultam és a bennük eltöltött időm összességében már meghaladta az egy évet.

Bármikor és bármelyik kórházban is jártam orvosokat, nővéreket és a személyzet szinte minden tagját csak dicsérni tudom, annak ellenére, hogy találkoztam okossal, széppel, csúnyával, kedvessel, humorossal és karót nyelttel, de olyannal nem, akinél ne azt éreztem volna, hogy ki akarja deríteni mi a bajom és meg is akar gyógyítani. Ennek ellenére, ha valaki mégis bekerül ebbe a taposómalomba – háziorvos, mentő, sürgősségi, szakellátás, kórház, utógondozás – akkor sokkal több a ránehezedő teher, mint ami a gyógyításához indokolt lenne.

Az egészségügy különleges, mert a megrendelő, és a szolgáltató kaszt egy halmaz, ezért a beteg teljesen kiszolgáltatott, nem érezheti magát a gyógyulása aktív szereplőjének. Szinte nincs visszacsatolás a műtő ill. kezelőorvos és a beteg között.

Nem vagyok se orvos se egészségpolitikus, ennek ellenére, mint beteg kénytelen voltam az elmúlt 25 év során megismerni a kórházak és egyéb egészségügyi intézmények egész sorát. A saját bőrömön éreztem az egészségügy évről - évre súlyosbodó problémáit.

Érdekelne a véleményetek arról, hogy:

Vannak-e és elérhetők-e az egészségügyben azok a nyilvántartások, amelyek alapján a beteg választhat az intézmények között?

Érzitek-e a hátrányát annak, hogy nincsenek vagy nem közismertek azok a protokollok, amelyek előírják, hogy az általános egészségbiztosításért mi jár?

Az adott intézményben milyen egyéb szolgáltatások vehetők igénybe kiegészítő biztosítással vagy térítés ellenében?

Ha továbbra is a politika dönt az egyes rendszer elemek, intézmények létjogosultságáról, akkor az hova vezet?

A biztosítónak legyen joga az előírt követelmények alapján a szerződéskötést vagy akreditációt megtagadni egy intézmény részlegénél vagy adott feltételek mellett az egésznél?

S T B.

Összességében minden érdekel – gondolom nem csak engem, hanem a sorstársaimat is -, ami az egészségügy problémáinak feltárását és kijavítását szolgálja a betegek és az ott dolgozók érdekében!